Akik otthonosan mozognak a konyhában, főzés közben általában nem nagyon foglalkoznak a hozzávalók mennyiségével. Érzésre teszik az edénybe az odaillő összetevőket, harmonikus, finom étel lesz a végeredmény, de a bevitt kalóriák és tápanyagok nyomon követését ez nem segíti elő.
Én is így voltam vele sokáig, és több barátomtól is hallottam már, hogy ő bizony nem lenne képes hozzám hasonlóan számolni a kalóriákat, mert nem előre megírt receptek alapján főz, azokból legfeljebb ötleteket merít. Először azt hittem, ez csak kifogás, de nem volt igazam. Amíg az ember nem ismeri a pontos módszertant és trükköket, valóban nehézkesnek tűnhet „grammra” főzni.
A főzés így csak pár perccel tart tovább
Azt valóban nem állíthatom, hogy gyorsabban főzök, mióta minden összetevőnek tisztában kell lennem a mennyiségével. Ez azonban már régen nem akadályoz abban, hogy „érzésre” főzzek. Mindössze annyi a trükk, hogy bármit teszek is az ételbe, először a mérlegre kerül – de nem veszek el belőle, és nem teszek hozzá, csak szépen felírom, hogy mennyit használtam fel. Nem hinném, hogy a mérleg kezelésében szerzett kellő tapasztalat birtokában ez akár 3-4 percnél is többet venne igénybe, még akkor sem, ha bonyolult ételről van szó. A mosogatás viszont kicsit több lesz, a méréshez használt edények miatt.
Valóban minden le kell mérni?
Elárulom, én is csalok. A szárított fűszerek java részének olyan elenyésző a kalóriatartalma, hogy nem szoktam lemérni őket, ahogy a sót sem, pedig azt az egészséges étkezés miatt bizony nem ártana. Viszont úgy gondolom, hogy mindenki annyit tesz bele a saját életmódváltásába, amennyit ő szeretne, és én ezen a ponton engedek meg magamnak egy kis lazaságot. Viszont a nagyobb kalóriatartalmú hozzávalókat, például a cukrot, a kakaóport, sőt, a friss zöldfűszereket is mindig lemérem. Folyadékok méréséhez pedig igazából mérleg sem kell, elég egy mérőpohár.
A főzés után jöhet a matek
No, nem kell megijedni, két alapműveletnél (osztás és szorzás) nem megyünk mélyebbre, bár egyes elvetemült matematikusok egészen biztosan gyönyörű képletekkel tudnának minket szórakoztatni az ebédünkkel kapcsolatban. Nekünk elég lesz az osztás és a szorzás.
A legfontosabb, hogy még egyszer, utoljára bekapcsoljuk a mérleget, és megtudjuk, mennyit nyom az elkészült ételünk.
És most elő a kockás papírt! Tudjuk, hogy miből hány gramm került a késztermékbe (elnézést a szentségtörő elnevezésért), és tudjuk az ételünk súlyát. A képlet kedvéért nevezzük a-nak az összetevőt, b-nek az elkészült ételt. A képlet pedig:
a / b x 100
vagyis
az adott összetevő tömegét elosztjuk az elkészült ételével, így megkapjuk, hogy 1 gramm mennyit tartalmaz belőle, majd ezt megszorozzuk 100-zal, így már tudjuk, hogy a készétel 100 grammjába mennyit tettünk.
Legyen itt egy példa is
Az elkészült étel 1347 gramm, mi pedig 120 gramm sajtot olvasztottunk a tetejére. 120/1347=0,089, ennyi sajt van tehát az étel 1 grammjában. Ezt 100-zal szorozva már meg is tudtuk, hogy ételünk minden 100 grammjából 8,9 gramm sajt.
Most jön a telefon
Miután ezt a nem túl bonyolult műveletet az összes hozzávalóval elvégeztük, a legegyszerűbb, ha előveszünk egy kalóriaszámláló alkalmazást, és belepötyögjük a receptünket. Erre szerencsére ezek az appok adnak lehetőséget, sőt, szinte minden alapanyagot meg is találunk bennük. Ezután az okostelefon megmutatja, hogy miért nevezzük okosnak, hiszen kiszámolja nekünk, hogy a kész ételünk 100 grammja hány kalóriát tartalmaz, sőt a zsír-, szénhidrát- és fehérjetartalmat is meg fogja mutatni.
És az egész művelet méréssel, számolással, bepötyögéssel együtt sem szokta 15 percnél többel meghosszabbítani a főzés idejét. Nekünk pedig már csak egy feladatunk marad: eldönteni, hogy mennyi fér bele az elkészült ételből az étrendünkbe.
(Kiemelt kép: Alyson McPhee / Unsplash)
