Ha azt gondolod, hogy meg akarlak győzni a fogyókúra szükségességéről, az egészséges életmód fontosságáról, akkor tévedésben vagy. Eszem ágában sincs ilyesmit tenni. Nem vagyok életmód-guru, sem szószólója az egészségnek, és még kevésbé olyan ember, aki a saját akaratát másokra akarja erőltetni. Ha ilyesmit keresel ezen az oldalon, rossz helyen jársz.
Reklámokat sem fogsz itt találni, legalábbis üres reklámokat nem. Ha írok egy márkáról vagy egy termékről, azért teszem, mert nekem bevált, és nem azért, mert fizetnek érte. Nem motivál a pénz, de a minőség igen, úgyhogy, ha itt valaki meg akar jelenni a termékével, győzzön meg, hogy a termék jó. Fura, de az életmódváltás egy bizonyos fokú tudatosságot is csempészett az életembe.
Értem a kérdést, hogy akkor mégis mit akarok ezzel az egésszel? Inspirálni, ötleteket adni, segíteni azoknak, akik hasonló cipőben jártak, mint én. Olyan embereknek, akikben megszületett már a változtatás vágya. Nem tudom megmondani, hogyan csináld, hát azt fogom elmesélni, én hogyan csináltam. Nem válik be mindenkinek, nem is válhat, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk. A saját útját mindenkinek magának kell megtalálnia.
Amit ezen az oldalon találsz, az mind nekem segített. Hogy neked mi fog, azt csak te tudod eldönteni, ezt a felelősséget neked kell felvállalnod. Ha segítettem azzal, amit én már megtapasztaltam, nagyon fogok örülni. De sem a fogyókúra, sem az életmódváltás nem játék, mindenki saját magáért felelős.
Az én fogyókúra sztorim
Sokaknál újévi fogadalom a fogyókúra, az én esetemben nem, bár kétségtelen, hogy a dátum egyezik. 2024. január elsején azért álltam csak a mérlegre, hogy megnézzem, nem szedtem-e fel túl sokat az ünnepek alatt. 149,9 kg állt a kijelzőn, én pedig megrémültem a magam 178 centiméteres magasságával. Olyan volt mint a megvilágosodás, tudtam, hogy változtatnom kell: ez már nem arról szól, hogy fulladok-e a lépcsőn, be tudom-e kötni gond nélkül a cipőmet vagy fáj-e a térdizületem. Persze ezek is befolyásolják az életminőséget, de akkor és ott úgy éreztem, hogy nem az a kérdés, hogy így akarok-e élni, hanem, hogy egyáltalán akarok-e.
A testtömegindex (BMI) kalkulátor is a változtatás szükségességét erősítette. A 47,3-as BMI súlyos elhízást jelent. Rossz volt ezzel szembesülni, hiszen nemhogy elhízott, de túlsúlyos sem voltam mindig. Sportolóként, majd később hobbikerékpárosként még tudtam vigyázni (kellett is) a súlyomra. Aztán valahogy elszaladt a ló, de most végre megszületett az elhatározás.
Nyolc hónappal később már csak 94 kg volt a testsúlyom, ami 29,67-es BMI-t jelent. Ez még mindig túlsúlyosnak minősül, de nem csak a tükör és a derékszíj lukai mutatják az eredményeket: kevesebb fájdalom, dinamikusabb életvitel, tenni akarás. Soha nem voltam igazán lusta, van szorgalmam, de a fizikai tevékenységekkel szemben jó ideje ellenérzéseim voltak. A kilók fogytával ez is elmúlt, más életminőséget kaptam, de valójában nem is kaptam, hanem szereztem.
Tulajdonképpen életmódváltás
Nem szeretem azt mondani, hogy fogyókúrázom. Valójában megváltoztattam az életmódomat, ami oda vezetett, hogy éhezés nélkül fogyok, így haladva a céljaim felé. Közben számos gondolkodásbeli változáson is átestem, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy már nem halogatom azokat a dolgokat, amiket meg kell tennem. Ez a változás pedig azon a bizonyos január elsejei reggelen, a mérlegen kezdődött el. Azt mondtam magamnak, amit mindenkinek tanácsolok: ma kezdj bele!