Ha valaki komolyan veszi az életmódváltással egybekötött fogyókúrát, egy idő után kevesli már a gyaloglást, a sétát, és elkezd vágyni a komolyabb mozgásra is. Ingyen sport nincs, legfeljebb kevésbé drága, így mielőtt az ember költségekbe veri magát, érdemes elgondolkozni, mibe kezdjen bele. Most tényleg nincs jobb ötletem, ezért megpróbálom illusztrálni a helyzetet a saját példámmal.
A sport volt az életem
Gyerekként mindenféle sport rajongója voltam, a focitól a röplabdán át a sífutásig. Ki is próbáltam néhányat. Megpróbálkoztam az úszással, a vívással, a tenisszel, korosztályos szinten kézilabdáztam és cselgáncsoztam, de nem voltam túl sikeres, a középszerűséget pedig nehezen viseltem. Fiatal felnőttként aztán megismerkedtem a mountain bike-kal, igaz, nem versenyszerűen, csak hobbiszinten tekertem.
Hiányzott a verseny
Hosszú idő telt el sport nélkül, meglehet, hogy 20 évet is eltöltöttem úgy, hogy legfeljebb laza erdei kirándulások és a pergetőhorgászat volt számomra a testmozgás. Aztán ezek is elmaradtak (mint korábban már említettem, kifogások gyártásában igen jó vagyok), helyettük a kilók jöttek – azok viszont szép számmal.
Úgy 4-5 évvel ezelőtt egy reggel arra ébredtem, hogy sportolnom kell, és a választásom a dartsra esett. A darts nem drága sport, ráadásul otthon is be lehet rendezni az „edzőtermet” hozzá, és megkaptam azt is, ami nagyon hiányzott a hosszú sportszünet alatt: a versenyzési lehetőséget. Azonban ebben sem tudtam kilépni a középszerűségből, sőt, egy idő után önmagamhoz képest sem fejlődtem már, ezért abbahagytam. Ez 2024 tavaszán történt, amikor már nyakig ültem az életmódváltásban, sőt, eljutottam abba a szakaszba, amikor már biztos voltam benne, hogy ez a folyamat nagyon jó nekem.
De miért a kerékpár?
Mielőtt valaki megmosolyogná a dartsot, ismét érdemes elővenni a kalóriaégetési táblázatot: egy 100 kg-os testtömegű ember egy óra intenzív dartsozás alatt 263 kalóriát éget el, én pedig két-három órás edzéseket tartottam a magam 140-150 kilójával. De tény, hogy már nem okozott örömet, sőt! Valójában teljesítménykényszert éreztem, meg akartam felelni valami idealizált álomnak, görcsösen akartam a fejlődést, aztán egyik-napról a másikra elengedtem az egészet, mert rájöttem, hogy már nem az igazi.
Új sportot viszont kellett választanom, ez egy pillanatra sem volt számomra kérdéses. És most jön, amiért ezt a cikket megírtam, és amiért akár az Agymunka rovatba is tehettem volna. Bár biztosan van egyszerűbb módszer is, én azt az utat választottam, hogy végiggondoltam az életemet, a sporttal, a mozgással való kapcsolatomat.
A szenvedély rettentően fontos
Bármit is sportoltam versenyszerűen, bármilyen mozgásformával is ismerkedtem meg, a kerékpár egészen kisgyerekkorom óta elkísért. Gyakorlatilag bringán nőttem fel, aztán az volt a fő közlekedési eszközöm, és még hobbisportolásra is használtam. Amikor csak tehetem, megnézem a televízióban a kerékpárversenyeket, lenyűgöz a teljesítmény, ami egy-egy versenyző eredménye mögött van. Ráadásul, mint minden állóképességi sportban, bármilyen korban adott a fejlődés lehetősége.
A garázsban állt egy dögnehéz és nagyon nehézkes régi városi cirkáló. Abban biztos lehettem, hogy ez legalább el fog bírni. Kipofoztam kicsit, és elkezdtem a fokozatosság elvét szem előtt tartva tekerni. Célt is kitűztem: ha elérem a 100 kilós testtömeget, veszek egy rendes kerékpárt, és azzal folytatom. Mikor ezeket a sorokat írom, lassan hét hónap telt el a fogyókúra-életmódváltás programom kezdete óta, és én napokon belül megvehetem a kiválasztott bringát.
Tehát melyik sport a legjobb?
És itt jött el a pillanat, amikor nem tudok segíteni. A számára legmegfelelőbb mozgásformát mindenkinek magának kell megtalálnia, és nem feltétlenül az a fő szempont, hogy miben tehetséges. A jógától a labdarúgáson és a kerékpáron át a dartsig és az ökölvívásig minden sport égeti a kalóriát, ha okosan választjuk meg a gyakorlás hosszát és intenzitását.
Talán a legfontosabb kérdés, amit feltehetünk magunknak, hogy mi okoz örömet. Mi az, amit szenvedéllyel tudunk csinálni? Vagy amit, ha abbahagyunk, máris várjuk a másnapi folytatást? Mi az, ami megéri a saját korlátaink átlépésével járó szenvedést? Mindenkire vár egy sportág valahol, csak el kell indulni az ösvényen, ami odavezet.
(Kiemelt kép: Didier Weemaels / Unsplash.)
